Budapest T1

Parkolás csak zárt parkolóban, 1 óra 3000.- :/

Akkor ezt most passz. Búcsúzkodás, nem erősségem, nem is szeretem...

"... semmi sem végleges, még ez a pillanat sem..." gondolom

Irány befele, izgulok mint egy gyerek :)

Ez az első. Remélem nem rontottam el a check-int a neten.

Vállaimon életem csomagbazárt maradéka. Szigorú szabályok, mélyen zsebbenyúló következmények. Kézi poggyász (laptop) max 10, a málhazsákom max 15 kg lehet. Otthon az olcsó függőmérleg 14kg-t mutatott. Mogyi figyelmeztetett, hogy 1-2 kg eltérés lehet a csomagleadásnál lévő mérleg és a tényleges között. Remélem nem kell kipakoljak és újra végigállnom a sort.
Elöttem túristák és hazautazók vidáman zsibognak, mögöttem lévők magyaros mentalítással éreztetik, hogy szigorú tempóban haladjon a sor.
Próbálom átérezni és átvenni boldogságuk, hátha segít. Kicsit.

Pultnál unott kishölgy motorikus gesztusai engednek tovább. Újabb kontroll. Wolfnak odaadtam a megmaradt forintokat, nekem már nem kell :/ 
Detektor kapu. Elötte kabát, zakó, őv... le. Bejelez :/ Csak megbújt egy százas a zsebemben. Póbálom a pulton hagyni, mint utolsó nyomát eddigi létemnek, de kezeme nyomják.

Váró. Szerencsém van hamar érkeztem. Letelepszem egy csendes részen. Kezemben Wolf újságja, kapaszkodok bele. Nem nyitom ki, csak fel-felidézem közös emlékeinket...
Hangosbeszélőben valami torz hang hadarva tájékoztatna, ha érthető lenne :/
Még egy óra a felszállásig. Valami megmozdít, elindulok a 9es kapuhoz. Kényeztetem magam - elsőbbségi beszállás. Szerencsémre mire odaérek, pont hívják a beszállókat.
Elsőként szállok fel a buszra. Végignézem, ahogy a repülőgépem bekanyarodik elém, megáll, komótosan leszállnak az érkezők. Boeing 737, nagyobbnak gondoltam.
A reptéri munkások megszokott rutinnal teszik a dolgukat. Lassan megtelik a busz és óvatos manőverrel megteszi a 10 métert a repülőig :)
Tolongás, tolakodás a lépcsőnél. Nem stílusom, udvariasan besorolok majdnem a végére :/
Elsőbbségi mi? Mind egy.
Két oszlopban 3-3 székes sorok. A nyolcadikban az ablaknál egy terebélyes, de szimpatikus asszonyság. Szabad? Szabad. Leülök a szélre. Ismerem az embereket, nem fognak közénk űlni :/ Újabb tolongás, zsibaj és a csomagok tuszkolása körülöttem.
Készülünk a felszálláshoz. A filmekből ismert mondatok és biztonsági bemutató, kicsit vicces. Udvarias 'padtársam' a pontosidő után érdeklődik.

Indulunk.

Olyan ez a pillanat, mint az étcsoki: keserédes.

Egyre erősödő G nyom az ülésbe finoman.
Kusza gondolatok cikáznak a fejemben. Mit is mondhatnék? Viszlát? :/
Inkább nem. Minden jót az ittmaradtaknak!