Elnézést kell kérjek mindenkitől, hogy ilyen sokáig nem írtam!

Olyan gyorsan történnek az események, hogy nem is volt időm rá...

Kezemben az önéletrajzommal indultam a 'szokásos' útra, nem túl optimistán. Nem szeretem a felesleges dolgokat... Le tudtam az agency-ket és arra gondoltam, hogy, ha ez így megy tovább bekattanok. Kell valami állás, akár csak part time, vagy bármi, mert így csak vészesen fogy az a kevéske tartalék, amim van és szellemileg is leépülök.

Vettem egy jobb kanyart, irány az öböl. Sok ott az étterem, hátha mint mosogató találok valamit.

Épp kezdenek nyitni... Kezdek a legtávolabbitól... Udvariasan végigkérdezem a sort, hagyok önéletrajzot... Kapásból semmi, de legalább ott a CV-m. Bízom az alkalmazottakban, hogy nem azzal a lendülettel kerül kukába, ahogy kilépek az ajtón :/

Melankolikusan sétálok haza.

Hazaérve „Mi volt? - Semmi...” párbeszéd után a laptopom karjaiba vetem magam...

Megszólal a telefonom (!) Zavartan nézem, felveszem.

Az egyik helyről hívnak, hogy hát csak ennyi órában és ennyi pénzért... próbanap holnap :D

Madarat lehetne velem fogatni! Lesz melóm! :D

Remeg kezem lábam az izgalomtól, mint érettségi előtt :D

…

Egy napból hosszú hét lett, mosogatóból napról napra több feladat. Délelőtt előkészítés, majd starterek megismerése...

Mostanra kezemben a szerződés, mint kitchen porter, úton a NINO-m, héten lesz fizetés is!

kop, kop, kop – sinen vagyok

Holnapra tudnom kell a startereket. :D

Tanulok szorgalmasan.

(tudom, szűkszavú lett ez a bejegyzés, de egyelőre csak ennyit, bocsi)