A függönyön át beszűrődő napsugarak simogatására (szokásos 6 körül) ébredtem.
A körém tekeredett hálózsákot lefejtem magamról és a kinti neszek irányába indulok.

Egy újabb nap kezdődik :)

Még az esti telefon beszélgetés nyomasztó érzése terheli szívemet.

Szegény Amy!

A tegnap végig gondolt költségvetés vészes terhét kétségbeesetten, a maga nyers valóságában a nyakába zúdítottam...

Közös terveink annyira távolinak tűnnek :(

Erőt veszek magamon és megrázom magam. Légy erős!

„semmi sem tart örökké, még ez a pillanat sem...” - vigasztalom magam.

És valóban.

Vallom, hogy nincsenek véletlenek, és minden okkal történik.

Max, ha szerencsénk van - és észre is vesszük - tárul elénk az ok-okozat összefüggése.

Többször próbáltam elérni álmokat, célokat és többször gyorsan, vagy csak idővel zárta utam szakadék. Viszont mindig kaptam újabb esélyt. És amit nagyon kívántam, idővel meg is kaptam.

Legyen az akár egy megálmodott lakás, vagy a számomra ideális Nő :)
Érzem, hogy a Sors valamerre terel.

Ez eddigi 36 évem tapasztalatának esszenciája.

Reggeli készülődés. Ma először maradok majd magamra.
Elsőként Mogyi siet munkába. Kemény, mint a szikla a csaj. Szerencsésnek érzem magam, hogy kedves, csupa-szív oldalát is ismerhetem. :)

Szép napot! :)

Joe a nappaliban épp a számítógépét szereli... A tegnapi dobozok tartalmát lapátolja a házba.

Jó szakember. Végig gondoltan, de már rutinnal teszi. Én a háttérből nosztalgiázva lesem. Ebben nőttem fel és sokáig ebben is dolgoztam. Szurkolok neki, hogy elsőre induljon.

A technika ördöge jól megtréfál minket.

Joe gondterhelten ráncolt homloka értésemre adja, hogy ez most több, mint egy szimpla probléma. Hosszasan, mint két szakmabeli, pontról pontra végigbeszéljük a kórtörténetet, az alkalmazott diagnosztikát és azok eredményeit...

Ördögünk jót kacagva rajtunk elengedi a gyeplőt. Fel áll a rendszer... :)

Joe gyors rendrakást követően indul munkába. Legyen könnyű napod! :)

Csend

Furcsa érzés itt, egyedül. Kicsit otthon vagyok, kicsit még idegen. Átengedem magamon az érzést és várom mit vált ki belőlem.

Mosolygok :) Ma valami jót kell tennem

Nézem a leveleimet, hát ha valamelyik online agency a tegnapi regisztráció és CV feltöltés után ajánl nekem BÁRMIT.
Istennek 7 nap kellett a Világhoz – gondolom – és kesernyés szájízzel kattintok az inboxra.

Szeretteim és kedves 'idegenek' jó szavai melengetik lelkemet, de állás nincs.

Biztos, ami tuti, átnézek néhány álláskereső oldalt. Semmi új :/

Mogyi és Joe szavai csengenek a fülemben: Türelem...

Megakad a szemem egy bejegyzésen.
Amy írt, hogy végre megcsinálták neki a wifi-t és most már tudunk skype-olni!

Gondolkodás nélkül kattintok az ikonra és már hívom is. Végre láthatom!

Amíg tárcsáz, az elmúlt napok megrázó levelezései ülnek a mellkasomra.

Előbb a hangját, majd szívemnek oly kedves valóját közvetíti a program.
Izgatott boldogság sugárzik arcán. Szia Csibe! :)

Szeme csillog és mosolyog. Ilyen szépnek rég láttam, szívem szárnyal...

rohan az idő... Viszlát Kincsem!

Órámra pillantok, basszus!

El akartam menni a központba CV-t nyomtatni :/

Lelkiismeret furdalásom van.

Mogyi is tuti le fog b***ni... annyit segítenek nekem, én meg lazsálok :(

Nyakig vagyok a délutánban – gondolom. Gyomrom hangos korgással helyesel :/

Most már ennem kéne valamit. Gyorsan betolok egy banánt és nekilátok egy szendvics készítésének.

A la minimal. Levágok egy darabot a bagett szerű kenyérből és félbevágom, mint egy kiflit. Vékonyan vaj, pár karika kolbi (Joe köszi a tippet! Isteni!) az egyikre, másikra meg pici májkrém és egy kis szelet sajt. Bajnokok reggelije ;)

Mire elkészülök Mogyi betoppan.

Hello! :)

Pár mondat után meg kapom a leb...t. :/ De megértő...

Csendesen telik a nap hátralevő része. Szép időnk van. Süt a nap. :)

Még váltok pár szót szeretteimmel... Olyan jó nekem, hogy Ők vannak!

Holnap be kell pótolnom az elszalasztottakat! :/

Nincs mese

Sweet dreams! ;)