... na jó, most már mindenki tudja: megérkeztem és élek.

Kell egy taxi. Még szerencse, hogy minden reptér (ezek szerint) tartja magát a sablonhoz. Kijön a túrista és menni akar valahova... kell neki fuvar :) Jééé

Majd ki böki a szemem egy kis épület az út túloldalán hatalmas táblákkal hírdetve: Taxi office

Ez kell :)
Cetli elő (Mogyi előre szólt, hogy legyen kéznél, mert úgy se jegyzem meg :P)
Irány az office.

A helység világos, nagy ablakokon keresztül beragyogja a napfény, de a légkondik lágyan megálljt parancsolnak a hőségnek. Két mosolygós hölgy a plexi lapokkal biztosított pult mögött. 

'Hello...' és egy ismerősen hanzó mondat, de egy a lelkemet mosolyra fakasztó kiejtéssel...

Tagadhatatlanúl Angliában vagyok :)

Apám össze kell szedjem magam! Koncentrálok - logikusan témába vágó - mondandójára :)

Nyílván hasonlóan megmosolyogtattam a hölgyet az én angolommal, de ennek semmi jelét adva, készégesen üti a gépbe a kívánt címet, nyomtatja a tickettet amin egy sorszám azonosít. Málhám és bizonyosan az elmúlt órák testi és főleg lelki fáradalmaitól megviselt ábrázatom láttán szivélyesen hellyel kínál a vátóban.

2 perc sem telik el és már az ajtóban fáradt testem és csomagjaim szállítója.
Makulátlan uriember, pengére vasalt fehér ing, mosolygósan kedves tekintet és előzékenyen udvarias invitálás.
Hideg zuhanyként egy újabb, teljesen más 'tájszólással' :D

Mire feltápászkodok a székből, már fel is kapja málhám és az ajtóban várakozó paripa csomagtartójába helyezi...

jobb kormány balra tarts

A taxi kifejezetten tiszta és hibátlan. Hátul akkora hellyel, hogy két profi szumós is kényelmesen elfér :)

Udvariassága és kedvessége felbátorít. (mostmár úgy érzem-) koca angolommal beszélgetést kezdeményezek, amit szivélyesen tolerál. Büszke skót :)
Visszapillantón ezt két apró kék-fehér boxkesztyű is hírdet.
Lelkemhez közeli, igazi taxi vanillia illat leng körül :)

Szalad a táj, fácánok a mezőkön, egy-egy marha csorda (nem úgy, mint 'otthon', annyira tiszták és egészséges kinézetüek). Jó pár körforgalom könnyíti (!!!) haladásunk, a zippzár elv itt kérdés/kérés nélküli gyakorlat. Senki nem dudál, senki nem tolakszik, villog.
Nagyon más. Elég sok kamera keresi a gyorshajtókat, de senki nem rohan. Kényelmesen, haladósan közlekedünk.

Sofőrönmek halkan, de jól érthetően nyugtázza az utat a GPS női hangja. Nincsenek felesleges kanyarok.
Szinte repül az idő, ahogy a földszintes nyerstégla burkolatu házak mellett suhanunk.
Szemem issza a látványt és bizonytalan jövőm miatti agódalmam egy parányit háttérbe vonul. Kikapcsolok, csenben merengek mi mindent kell még meg és átéljek...

Gondolataimból sofőröm hangja ránt vissza a jelenbe. A házszám után érdeklődik...
Hívom Mogyit. Segítőkészen az út szélén jelzi utazásom eme szakaszának végét.

87 font

Skót uram kikapja csomagjaim és egy határozott kézrázás és egy őszintén hangzó Wellcome után elindul vissza a reptérhez...

Mese szerű jelenet, két vándor meleg baráti öleléssel köszönti egymást...

Hát itt vagyok